Untitled Document

Természeti jelenségek:

Vihar

Őrülten zúg a szél, felkap, amit csak ér. Száguld, rohan, semmi nem állítja meg. Ömlik az eső is mellé. Didereg minden, ami csak él. Ez a vihar. Besötétedik, a nap eltűnik, fekete felhők borítják a tájat. Félelmetes! Mintha maga az Öreg Isten tombolna odafenn! 

Átéltük már páran ezt a jelenséget. Ki merre látott, futott, menekült. Összehúztuk magunkat, és szinte remegve vártuk, mire újra kiderült. Örülünk ilyenkor a napnak, mintha Isten mosolyogna ránk. Vajon mi a vihar? Honnan jön, hová tart, és mi indítja el? 

Vannak, akik szerint a hideg és meleg, különböző páratartalmú légáramlatok találkozása váltja ki, amik örvényben fonódnak össze. Azok vad tánca adja a hatalmas szelet, ami minket megremegtet. Mert a viharban a szél a legfélelmetesebb. Meg a sötét és a hideg. Ilyenkor Isten büntet minket? Nem! 

A vihar, és annak megannyi formája, a hurrikán, a ciklon, az orkán, a szélvihar, a tornádó mind egy tőről fakad. Az energiák összegabalyodnak. A láthatatlan világból indul ki az egész. Ha túl nagy a Földben már a feszültség, és sok neki az energia, amit a kozmosz sugároz irányába, s ha mindezt már képtelen feldolgozni, és magába fogadni, akkor kilöki. Szétárad belőle, szinte kirobban. Fúj, sóhajt egy hatalmasat, és lesz abból nekünk nagy szélvihar. Ejt egy-két könnycseppet is mellé, s ha sír a Föld, lesz nekünk nagy eső. Remeg egy darabig, amíg megnyugszik, addig tart itt a vihar. S ha átrendezi sorait, kifújta magát kellőképp, utána nekünk is új nap kél. Akkor megnyugszunk mi is. 

A Föld feszültsége belőlünk is fakad! Olyan helyen generálódik általában viharok sokasága, amik rendszeresen visszajárnak, ahol nagy feszültségben élnek az emberek. Akár beszélnek róla, akár nem. Akár tud róla a külvilág, akár csend van a felszínen. Még akkor is, ha látszólag ők a legnyugodtabb emberek, otthonaik szépek, a kert rendezett. De mi van a mélyben lent? Őrület! Sose higgy a szemednek!

Azt, hogy mi zajlik egy ember, egy táj belsejében valójában, nem a felszín mutatja. Az csak a látszat! A valódit a körülötte történő események tükrözik. Ha sok a vihar azon a vidéken, a nép tombol belül. Feszültségét befojtja, és ki csak a szépet mutatja. Nincs eszközük a levezetésre. Fel sem ismerik legtöbben, mi bajuk lehet, de érzik, valami nagyon nem stimmel ott bent. Előfordulhat aztán, hogy az oldásra alkoholt használnak. Ilyenkor érdemes vizsgálni, mi lehet egy nép csoport karmája. Mit hordoznak lélek szinten, mi nyomja agyon őket. 

Megoldást az itt élő embernek az adhat, ha oldja magában a feszültséget. Ha foglalkozik vele, nem elnyomja. Ha nyitja a szívét, és a benne dúló indulatokat egy meditációban levezeti. Ha éli kreativitását, és magát abban kifejezi. Sok eszköz áll rendelkezésére, csak el kell kezdeni keresni! S ha a nép fejét már nem a homokba dugva tartja, hanem feszültségét folyamatosan oldja, az átül a tájra is, és csökken a viharok száma. 
 

Majoros Katalin